2011. július 3., vasárnap

(Night scene) 23. kép szörny


A tartalomelemzésnek sok módszere van, és én magam is csak tanulom őket, most éppen itt, ezen a blogon. A fenti képet Harold Lasswell módszere alapján próbálom elemezni. Lasswell a következő ismérveket tartotta a tartalomelemzés sarokköveinek:
- Ki az, aki üzen?
- Kinek üzen?
- Mit üzen?
- Mi az üzenet mértéke? (Meddig terjed az üzenet?)
- Mi az üzenet hatása?
Természetesen ezek a kérdések rendkívül egyszerűek, és már elemeztem pár képet ehhez hasonlóan, mégis kiváncsi vagyok, hogy mit lehet ezzel a módszerrel kihozni a fenti képből, vagy bármilyen képből.

1. Ki az, aki üzen?
A képet egy felnőtt férfi fogvatartott készítette egy magyar börtönben, ahol éppen az ítéletét töltötte, tehát nem előzetes letartóztatott volt. Ez azért lényeges, mert az előzetes alatt a fogvatartottak általában idegesek, és lehetséges, hogy nem képesek rajzolni, azaz a feszültségüket máshogyan vezetik le esetleg. A képből egyértelműen láthatjuk azt is, hogy a személy a környezetéhez, a börtönhöz képest, átlag feletti intellektussal bírt. Szinte bizots, hogy a kép egy másolat, azonban mégis érdekes a perspektivikus ábrázolás, a koporsó mélysége. Ez fejlett rajztechnikát sugall. Ugyanígy a koporsó belső falának sötétítése. A csuklyás alak köpenye ehhez képest nincsen árnyalva: ez azt jelentheti, hogy az adott személy némileg türelmetlen, hiszen a koporsót tudta árnyalni, míg a köpenyt nem. Az egyetelen árnyalás a csuklya sötétsége, azaz az, hogy nem láthatjuk a csuklyás személy arcát. Ez tipikus börtönrajzi elem. Láthattuk már máshol is, persze más kontextusban. Ebből arra követkzetethetünk, hogy a rajzoló némileg igyekezett a környezetéhez alkalmazkodni, hiszen olyan szimbólumot talált, amely a többi rab számára is jelentéssel bír.

2. Kinek üzen?

A fenti rajz alkotója elsősorban a fogvatartott társainak üzen, hiszen ők vannak körülötte. Üzen a családjának,  de a tágabb társadalomnak is. Azzal, hogy ez a rajz publikus lett (a fogvatartott engedélyével került ki a börtönből hozzám), egyértelműen üzenetet hordoz a kutató felé is, a kutatón keresztül pedig a társadalom felé, a blog olvasói felé.

3. Mit üzen?

Erre a kérdésre nagyon nehéz vélaszolni. Külön akadályt jelent, hogy pszichológiai értelemben bármilyen jelentésadás projekció: azaz én a saját tudatomat vetítem bele a képbe. (Később fogok Stuart Hall gondolatairól írni, és az némileg árnyalni fogja a projekció veszélyének koncepcióját.) Mégis: állítom, hogy a rendszer ismeretével meg lehet ragadni egyes szimbólumokat, ahogy azt a néprajz vagy az antropológia teszi. A rendszer maga a börtön, ahol lassan húsz éve dolgozom, és talán ezért egy kicsit jobban ismerem. A koponya elővétele a koporsóból a számomra a következőt jelenti:
- a fogvatartott elindult egy önismereti úton, kezdi feltárni a titkait, a rejtélyeket az életében, kezd szembesülni önmagával és a sorsával;
- a koponya a halál, az elmúlás szimbóluma, a koponya az, ami talán megmarad az emberből, ha nem hamvasztással temetik el, és ez a koponya a kép középpontjában van, kék színű: azaz felhívja magára a figyelmet. A fogvatartott valamit közölni akar, amit nem akar magával a sírba vinni. Nem nagy titkokra kell itt gondolni, hanem valami sokkal hétköznapibb dologra: a rab el akarja mondani, hogy kis is ő valójában.
A kép üzenete a következő: "A börtönben éjjel, ha egyedül tudok lenni, eljön az önvizsgálat ideje."

4. Meddig terjed az üzenet?

Az üzenet valahol a zárkában született meg, majd kívül került. Egy nevelői irodában várt arra, hogy kikerüljön a börtönből is, majd a számítógépem egy mappájában rostokolt, amíg ide került a blogra. Bizonyára nem teljesen ez volt az üzenet eredeti célja.

5. Mi az ünezet hatása?

Szerintem az az üzenet hatása, hogy rádöbbenünk: a börtön az önismeret helye.       

Nincsenek megjegyzések: