"Fogalmam sincs mennyi az idő, de már nagyon kivagyok. Csak nem foglyosítanak be. Picur" - a fogvatartott a szabaduló zárkában, ahol a rabok az utolsó börtönbeli napjaikat töltik, ezt írta fel a falra. Nem tudta, hogy mennyi az idő, és nagyon aggódott, hogy egy másik ügyben ismét letartóztatják. Ennek a félelemnek a börtönben nagyon sok oka lehet:
- a rendes körleten már mindenki látta, hogy megy a szabaduló zárkába, és ha esetleg visszatér, a többiek nagyon ki fogják csúfolni, ki fogják nevetni, ezt az érzést szinte lehetetlen elviselni,
- a fogvatartott sok ellenségtől is szabadul, nem csak a börtöntől. Az ellenségekkel ismét találkoznia kell, ha visszafoglyosítják,
- a szabadulás előtt minden rab egyfajta pánikot él át, hogy nehogy az utolsó pillanatban történjen valamilyen szörnyűség, amiért még tovább kell bent maradni. Például, aki egy fegyelmi fenyítést "szed be", az nem szabadulhat, "úszik a kedvezménye". Ezt természetesen a többi rab is tudja, és "utazik" vagy "rááll" a szabadulóra. A szabadulási pánik rendkívül traumatizálja a fogvatartottat, aki még intenzívebb szorongást élhet át, mint amikor bekerült. Nagyon fél az álmai összetörésétől. A szabadulási pánik némileg csökken, ha a rab a szabaduló zárkába megy, ahol már nincsenek ott az ellenségei, de ő még mindig a börtönben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése